Semjén Zsolt a Hegyvidéken
A gazdaság és költségvetés állapotának helyreállításához az új kormánynak meg kell ismernie a valós helyzetet, mivel a jelenlegi pénzügypolitika által prognosztizált hiány, a sokat emlegetett 3.8 %, már májusban sem lesz igaz. A hazai vállalkozások helyzetbe hozásához csökkenteni kell az adókat és felül kell vizsgálni a multinacionális nagyvállalatokkal kötött megállapodásokat.
1990 után az Antall-kormány elmulasztotta a szembenézést a Kádár-korszak adósságot generáló politikájával, nem nevezte meg egyértelműen a felelősöket, s ezért annak minden sara rajta csattant. A felálló kormánynak be kell vezetnie a nemzeti protekcionista gazdaságpolitikát, és nem úgy kell tekinteni arra, mint ahogy például az SZDSZ, mely szerint minden, ami nemzeti elvetendő, hanem, mint a nyugat-európai államok, például Franciaország által alkalmazott gyógyírra a nemzetgazdaság talpra állítása érdekében.
Az MSZP naponta nyilvánosságra kerülő korrupciós ügyei mélyítik elsősorban azt az erkölcsi és értékválságot, amelybe az ország süllyedt. Ha nekik szabad ott fent nagyban, akkor nekünk is szabad kicsiben itt lent, gondolják az emberek, és a visszaélések így szövik lassan keresztül a társadalom minden szövetét, mérgezik meg a közéletet, magánéletet egyaránt. A balliberális politika saját korrupciójába fulladt bele, és mellékhatásként a Jobbik előretörésében is „elévülhetetlen” érdemei vannak.
Csak a kétharmados győzelem garantálhatja a mielőbbi sikerpályára állást, és ehhez szükség van a választók mindkét szavazatára: egy x Pokorni Zoltán mellé, a másik a Fidesz mellé. Nem érdemes a pártlistán másra adni a szavazatot, mert azzal csak a mostani hatalmon lévők helyzetét erősítenénk.
